Ugrás a tartalomra
Péntek Tamás

Az élet elviselhetetlen könnyűségét csak úgy lehet kibírni, ha időnként embereset tekerünk rajta, akár a Rubik-kockán. Péntek Tamás túlélőkönyvében minden a feje tetejére áll.

Vadul küzdünk a rondaság ellen, mert az emberiség szemében nincs annál nagyobb bűn.

Mindeközben Lidlikék szemű eladólányok csippantják a pillangókéken libbenő bankkártyákat.

Mindeközben Proust egy ablakpárkányon álló bonsai-t locsolgat a megállt időben.

Mindeközben fotonok tömege csapódik belénk az űrből, máskor a fény rókává változik.

Mindeközben egy csapatban focizik Jézus meg Eszemká néni a szülői értekezletről.

Mindeközben csajozós metróellenőrök ravaszkodnak.

Mindeközben kis Piroska büntibe teszi az igazgatótanácsot.

Mindeközben az író elsózza társadalomkritikával fazékban fortyogó családregényét.

Mindeközben fejben sakkozunk, vaddisznót futtatunk, az álomlányt meggyilkolja a macska.

Mindeközben vámpírlányok csöngetnek be cukorkáért vagy fegyverekért.

Mindeközben Szipákné a Horthyból (fedőnevén Csubakka) tanári státuszt ad egy szamárnak.

És ezt a kavargó, szikrázó, őrületes világot megbolondítja egy csipet romantika. Hiszen a szemközti lakásban idős, beteg pár tangózik tipegve, az éjszaka kellős közepén.

Lackfi János

Megrendelem Előbb beleolvasok

A Robinzonád előlapja: tussal és akvarellel festett bérház homlokzata, a földszinti cégéren Péntek Tamás neve és a robinzonád felirat.

Mi az a robinzonád?

A Robinzonád hátsó borítója: bérház tűzfala, rajta pálmafás, tengerparti falfestmény egy labdáért vetődő kapussal, előtte utcai lámpa és fák.
  • Tudod, mi az a robinzonád?
  • És azt, hogyan léphetsz pályára Bajnokok Ligája-döntőben?
  • A szerelem vak, de vajon kisvak vagy nagyvak?
  • Mire gondol veled szemben az eladó a kasszaszalag mögött, ha te vagy a vevő?
  • Mire gondol veled szemben a vevő a kasszaszalag mellett, ha te vagy az eladó?
  • Mit keres a Királyi Palota a Dürer kertben?
  • A „semmi” tényleg semmi és a „jó volt” tényleg jó volt?

Ha legalább egy kérdésre nem tudod a választ, azért nyisd ki ezt a könyvet.
Ha mindre tudod, akkor meg azért.

Péntek Tamás portréja.

A szerző

Péntek Tamás mérnökinformatikus 1974-ben született Szolnokon, jelenleg családjával és macskájával Ürömön él, amiről ódákat zeng (mármint a faluról, a macska undok és nem szolgált rá). A COVID idején esett messze a fájától és a pályától, ekkor kezdett novellákat írni. Novellái és versei a Kalligram, Műút, Népszava, Hetedik lapokban, antológiákban és számos online felületen jelentek meg. Az Arsenal húsz év után nyert bajnoki címén kívül ez a kötet az egyik legjobb dolog, ami 2026-ban történt vele, de két fiára a legbüszkébb.

Kövess minket a Facebookon is!

Olvass bele!

Mind a hat fejezetből egy novella, teljes terjedelmében. Kattints a címére, és kinyílik.

Szavak között Levél fiamnak

Levél fiamnak

Rajz: lantot pengető cirmos macska.

Két hónap telt el, hogy utoljára láttalak, úgy értem kézzelfoghatóan, nem csak bitek formájában, úgy naponta kapok belőled, tegnap is együtt főztünk, életedben először tárkonyos ragulevest, hollandul dragon, ilyet keress a boltban, biztosan a sárkányfűből jön, remélem, ugyanaz lesz benne, ezeknél rendes tejszín sincs, hát, milyen nép ez? A szobád ugyanúgy hagytad, néma rend van, a macska vette birtokba, ott alszik az ágyadban, a ház legcsendesebb pontján, régen a közelébe sem jött. Néha az öcséd rohanna be, hogy megossza, átjutott a nyolcas szinten, vagy hallgasd meg ezt az állat számot, aztán megtorpan és visszamegy. Én is csak locsolni jöttem a bonsait az ablakban, a megállt időt, bár növénytanilag fa, de örökre kicsi marad, ahogy te is bennem, letörlöm a szekrény tetején a repülő makettet, ami elrepített tőlünk, lehet, hogy mi ültettük be az agyadba a repülés incepciót, mint Di Caprio a kedvenc filmedben, a falra is New Yorkot festetted, nem a Lánchidat, a polcon társasjátékhegyek, a Zug um zug vonatai türelmesen várják, hogy zakatolhassanak, én csak imádkozni tudok, hogy olyan küldetést húzz, ami visszavezet hozzánk. Tudom, hogy még sokszor hazajössz és visszatérnek a szétdobált zoknik, a macska új búvóhelyet keres, a hűtő kiürül, a basszusba beleremegnek a falak, de már értem, hogy te is csak átutazó vendég vagy otthon.

(2025. Apa ezerrel pályázatának fődíjasa)

Nyolctól négyig Mozgólépcső

Mozgólépcső

Rajz: zsúfolt íróasztal monitorral, laptoppal, kávésbögrékkel, falinaptárral.

Neked biztosan napi rutin és csak a mobilodat nyomkodod közben, míg ereszkedsz lefelé a Duna alá a Batthyányin (amúgy tudtad, hogy így kell helyesen írni?) a metró mozgólépcsőjén. De nekem ez a nap legfontosabb egy perc huszonnyolc másodperce. Persze nem volt ez mindig így, régen én is olyan egyszerű ember voltam, mint Te. De pár éve a haverokkal sörözésre menet kitaláltuk, ami akkor még jópofa játéknak indult: találd meg a nagy Ő-t! A feladat egyszerű: a mozgólépcsőn szembejövő nők közül pontosan egyet választhatsz ki. Hogy mi célból: kávézás, egyéjszakás kaland, házasság stb., az mindenki egyedi fantáziájára van bízva. De ebben az egyszerűségben rejlik a játék kegyetlensége is. Nincs második esély. Ugyanis, ha biztosra megyek és az elején lecsapok a festett szőkére, aki elég jól néz ki, de már látszik, hogy nem annyira feszes és gyereke is van, akkor lehet, hogy elszalasztom a kicsivel utána jövő és fültől fülig rám mosolygó Penelope Cruz-hasonmást. Ha viszont várok, hogy jöjjön Krúz néni és csábítson el a fültől fülig mosolyával, és emiatt elengedek minden majdnem tökéletes festett szőkét, akkor lehet, hogy mégsem jön az álomnő, valamiért késik, és a végén csak özvegy Tóth Béláné kisnyugdíjas jön szembe a kiszállás előtt a banyatankjával. Ilyenkor néha megpróbálok visszalépni pár lépést, elindulok felfelé a lemenő mozgólépcsőn és ezzel gyakran letarolom a mögöttem lefelé haladókat. De végül muszáj elfogadni, amit a sors adott, a szabály az szabály. Szeretem ezt a játékot. Régebben csak naponta egyszer játszottam, de egyre fontosabb lett az életemben, ezért nemrég munkát váltottam, így most már naponta többször is játszhatok.

Így van ez ma reggel is. Megveszem a Lipótiban a kakaós csigát, majd adrenalinnal teli lépek a lépcsőre, innen indul a játék, megszólal a gong a fejemben, pont amikor a kezem a gumikorláthoz ér. A gumikorlát a történelem egyik örök megoldatlan rejtélye, mivel gyorsabban halad a lépcsőnél. Ezért nem lehet folyamatosan fogni, el kell engedni néha, hacsak nem vagy szuperhős, mint Nyúlányka a Hihetetlen családból és nyúlós kezed van. Nekem nincs, bár kisgyerekként sokszor játszottam olyat is, hogy meddig bírom elengedés nélkül. Szinte egész testemmel ráfolytam már a korlátra, amikor anyukám rám szólt, hogy a hülyeség, az megy. De vissza a játékhoz: óriási felelősség pár másodperc alatt eldönteni, kivel kötöd össze az életed, hacsak gondolatban is. De én szeretem az érzést. Hogy bárki az enyém lehet. Az első pár lány még túl fiatal, biztosan suliba mennek. A következő tiszta Szörnyella, szóba sem jöhet. A mélység közeleg, a feszültség bennem egyre nő. Újabb nő érkezik: Úristen kisanyám, te hogy nézel ki, így akarsz a csajom lenni? Ereszkedem tovább, még harminc másodperc. A távolban végre ígéretes példány közeleg. A lány könnyű nyári ruhát visel. Alakja tökéletes, már amennyire a ruha sejtetni engedi. Korban és stílusban pont hozzám illik, legalábbis így döntök. Hosszú sötét haját a metróhuzat lebegteti. Álmodozó tekintete a távolba réved. Biztosan rám gondol. Épp annál a résznél tart, amikor az Ed Sheeran Perfect című dalára angol keringőzünk az esküvőnk nyitótáncaként. Hát rendben, ha annyira szeretnéd bébi, legyen. Igent mondok. Gondolatban megnyomom a piros gombot. Döntöttem, mára vége a játéknak. Még utána nézek, ahogy jövendőbelim lassan távolodik a felszínre és valószínűleg utoljára látom. Goodbye, my next ex! Aztán behunyom a szemem, ne is lássam, kiket szalasztottam el. Ne aggódj, nem esem pofára, fejből tudom, mikor ér véget az egy perc huszonnyolc másodperc. Kezdődhet az újabb munkanap, előveszem a karszalagot: Jegyeket, bérleteket kérem!

Családi állapot Összeomlás

Összeomlás

Rajz: könyveken fekvő cirmos macska.

December 23. A káosz utolsó napja. Holnap szenteste, és persze még SEMMI nincs kész a feleségem szerint. Én azt hittem, már minden megvan, gyorsan végigfuttatom a fejemben a listát: fa – pipa, ajándékok – pipa, fények – pipa, kaják – pipa. Szóval szerintem egészen jól állunk, de hát mit értek én ehhez? A macskának még nincs ajándéka – világosított fel a drága nejem. Én naivan azt gondoltam, nem is kell neki, ez egy egyszerű állat, fogalma sincs róla, mi az a karácsony, de én csak egy férfi vagyok. Hiszen tudnom kellene, hogy ő is a család tagja. A gyerekek is kaptak ajándékot akkor is, amikor még kicsik voltak, és nem tudták, mi az a karácsony. Szóval most mehetek a közeli bevásárlóközpontba, kb. százezer hasonlóan szerencsés férfitársammal, akik nem gondolkodtak időben a macska vagy más fontos családtag ajándékáról. Fogalmam sincs, minek örülne Kleopátra. Persze, a jutifalatnak mindig, de most valami különleges kell neki, szólít meg a feladat, találjam ki, mi a titkos vágya. Én is csináljak már valamit. Szerencsére segítségképpen megkapom a kétéves Andriskát, hogy ne lábatlankodjon otthon velem együtt, amíg a semmiből feleségem varázslatára minden lesz.

A kocsiban ledobom a kabátom, bekötöm Kisandrist és indulunk is. A műszerfalon kigyullad a sárga guminyomás-jelző figyelmeztető fény. Ezt már megszoktam. Elvileg nincs gond, csak az érzékelők mentek tönkre az abroncsban, nem küldik a nyomásértéket. Majd el kell mennem a szervizbe is, ahol tönkretették a legutolsó gumicserénél, és veszekedni velük, hogy hozzák helyre, basszameg. Az viszont újdonság, hogy most már hangosan pittyeg is, nemcsak világít: píí-píí-píí, kicsit idegesítő, de majd megszokom, úgyis abbahagyja. Indulás.

– Apa a Cini? – Kérdi hátulról Kisandris. Büszke vagyok, milyen szépen beszél már kétévesen a kis kölyök. Türelmesen elmagyarázom neki, hogy nem én vagyok a Cinike, az az ő alvósállata, én nem is hasonlítok rá, csak annyiban, hogy én is elég szürke vagyok. Ezen elgondolkodik és csendben marad egy darabig.

Jobb is, mert a pittyegés nem hagyja abba: píí-píí-píí, egyre jobban zavar. Leállítom és újraindítom a kocsit, de ekkor is folytatódik. Nem értem az autógyárat sem, hogy lehet ilyen kocsit gyártani. Egy nyomorult sárga jelzés is megőrjíti az embert. Biztos nem veszek még egyszer ilyen modellt. Az ünnepek után őket is fel kell hívnom és megbeszélni, hová dughatják a kocsijukat.

– Apa a Cini? – Kérdi hátul újra, Kisandris. Imádom a kis kölköt, de nem egy észkombájn, azt meg kell hagyni, az eszét biztos az anyjától örökölte. De persze én türelmes vagyok. Megint elmagyarázom, hogy a Cini az egy alvós plüss, nem én vagyok az, bár örülök, hogy engem is ennyire szeret. Megint gondolkodik ezen. Remélem most már megértette.

A pittyegés továbbra is folytatódik: píí-píí-píí, megőrülök tőle, úgy érzem, az agyamban szól közvetlenül. Azon töröm a fejem, mivel érdemeltem ezt ki. Mikor lett az életem egy lista, a teendőkkel, amiket naponta ki kell pipálnom, és ha mindet megtettem, akkor az egész kezdődik újra: új nap – új listával. A listával pedig az a legnagyobb baj, hogy egy tétel kipipálása nem jár semmilyen jutalommal vagy boldogságérzéssel. Gondolom, te sem kezdesz el táncra perdülni, hogy hurrá, sikerült bevásárolnom vagy a levegőbe csapni, hogy király, ez a tankolás remekül ment! Viszont mindig van valami, ami ellened játszik. Ami nem úgy alakul, ahogy szeretnéd, ezen viszont szükségszerűen felbosszantod magad. Nem volt olyan hús a boltban. Nem akkor jött a futár. Odahányt a macska a nappali közepére. Elromlik egy érzékelő a kocsiban és pittyegni kezd. Szóval hosszú távon csak a szart kapod. Píí-píí-píí. Gondolataimból az ismerős pittyegés ránt vissza a valóságba. Érzem, hogy valami eltörik bennem. Eszembe jut a Harcosok klubja és benne Tyler Durden (alias Brad Pitt) pár mondása: amit birtokolsz, az birtokol téged. Csak akkor lehetsz teljesen szabad, ha mindent elveszítesz. Épp a Duna part mellett haladok és lekanyarodok egy csónakház elé a lejtőre, ahol vízre teszik a kajakokat. Kiveszem Kisandrist és a kabátomat a kocsiból, majd kioldom a kéziféket, üresbe teszem és én is kiszállok. Píí-píí-píí, hallgatom, miközben a kocsi lassan gurul a jeges Dunába. Most pittyegj tovább, te szemét, gondolom elégedetten. A vadiúj vas lassan elmerül. De valami nem stimmel. A katarzis elmarad. Píí-píí-píí, hallom továbbra is. Benyúlok a kabátomba és előveszem a telefonomat. Píí-píí-píí, pityegi rendületlenül az ébresztő funkciója, amit én állítottam be még otthon, hogy ne felejtsek el fogadni a holnapi meccsre (az angolok ilyenkor is játszanak). Azt hittem, a kocsi műszerfalából jött a hang. Kisandris fogja a kezem, miközben nézzük, hogyan süllyed a családi autó a hullámsírba, majd hozzám fordul:

– Apa, szomjas vagyok. Adsz inni?

A macska végül egy üres kartondobozt kapott karácsonyra. Nagyon örült neki.

(2024. A Hetedik Pályázat férfiaknak 2. díj)

Javítóintézet Brownie

Brownie

Rajz: kisfiú vonszolja maga után a nehéz iskolatáskát.

Hatalmas elégtételt és némi kíváncsiságot éreztem, amikor az iskola igazgatója hívott, ahonnan két éve eltanácsoltak. Az irodában az asztalon habos kakaó és kedvenc brownie-m gőzölgött. A plafonon még látszott az utolsó látogatásom nyoma.

– Kedves Bendegúz, örülök, hogy újra látlak! Javaslom, borítsunk fátylat a múltra – kezdte az igazgató. Nagyon gyanús.

– Mizu, Jenő bá? – semleges hangot ütöttem meg. Kézbe vettem egy brownie-t, majd leteszteltem, valóban olyan friss-e. Mivel egyenletesen folyt le a falról, az volt. A diri arcizma megfeszült, lendülő keze félúton megállt. Tényleg nagy lehet a baj.

– Bizonyára hallottad, kedves Bendegúz, hogy iskolánk is csatlakozott a pedagógusok tiltakozó akciójához. Tanárainknak viszont komoly kihívást jelent a polgári engedetlenség. Szabadidejükben is megtartják óráikat, dolgozatot javítanak, fizetés nélkül is bejárnak a szakkörökre. Jövő héten érkezik a helyzetet felmérni a tankerület vezetője, aki így nyilvánvalóan nem fog minket komolyan venni. Rájöttünk, hogy szakemberhez kell fordulnunk. Mindenkit összehívtam a nagyteremben. Úgy érezzük, csak Te segíthetsz rajtunk!

– Hűha, nem gondoltam, hogy ekkora a baj. De a legjobbhoz fordultatok. Akkor menjünk! – pattantam fel, a brownie maradványait azért a zsebembe gyömöszölve, biztos, ami biztos.

A nagyteremben valóban szörnyű állapotok fogadtak. A tanárok csendben ültek. Peták tanár úr üdvözült tekintettel egy kémia(!) tankönyvet olvasott. Amikor beléptünk, hangosan köszöntek és érdeklődve figyeltek ránk. Többen jegyzetelni kezdtek, pedig még meg sem szólaltam. Végigmentem a padsorok között és rögtön a lényegre tértem:

– Reménytelen bagázs! Szedjétek össze magatokat, ezzel a hozzáállással semmire sem fogjátok vinni! Petákkám, szerinted a kémiakönyv olvasásra való? Azonnal tépd ki azt az oldalt, hajtogasd belőle galacsint és dobd Horváthné dekoltázsába! Lajoskám, mit rejtegetsz a padban? Egy Kömal feladatsort? Igazgatói dicséretet akarsz kapni, hogy végleg félrecsússzon az életed? Tudtad, hogy azzal örökre kiiratkozol a rosszfiúk sorából? Már pedig a lányok a rosszfiúkat szeretik. Amálka, hogy mersz ilyen tiszta, fehér selyemblúzban megjelenni egy iskolában? Várj, ezt a brownie-t szétkenem rajta, így már sokkal jobb. Így a fiúk is szóba állnak veled. Legalább az éhesek.

– Köszönjük, Bendegúz, a tanácsokat! De mit tegyünk a jövő heti látogatáskor? – kérdezték többen is izgatottan.

– Egyszerű. Aznap korán bejöttök és bezárjátok a suli bejáratát. Csak egy cetlit raktok ki az alábbi szöveggel: Elmentünk a Lidlibe pénztárosnak, na császtok! Aztán a tanáriból nézitek, ahogy az érkező diákok, szülők, tankeresek lepattannak az ajtóról, majd zavarodottan telefonálni kezdenek. Óriási móka lesz!

– De mi tanítani szeretnénk! Hogy kerülnek így kiművelt emberfők ki az életbe? – állt fel a nyugdíj előtt álló Magdi néni. Itt már komolyan sajnáltam őket.

– Drága Magdi néni, ne hangoztasson ilyen nézeteket, mert elviszi a TEK. A kormányzati politikával ilyen nyíltan szembemenni nettó hazaárulás. Maga szerint ki fog itthon maradni és az akkumulátorgyártósorok mögé beállni három nyelvvizsgával és két diplomával? Van még kérdés?

Számos kéz emelkedett a magasba, de ekkor éles csengőhang és rázkódás szakadt rám, mintha földrengés lenne.

– Kisfiam, ébredj, Lajos bácsi, tudod, hogy nem bírja, ha késel a matekról. A kedvenc brownie-dat készítettem tízóraira.

Küzdőtér Szatír az uszodában

Szatír az uszodában

Rajz: focilabda fejhallgatóval és úszószemüveggel.

Minden szerdán lemegyek a helyi uszodába és leúszom az adagomat. Nem a szél fújta össze ezeket az izmokat. Nem hiába nézek ki úgy, mint a Momoa. Na jó, kicsit kisebb vagyok. Meg kopaszabb. Meg ducibb. Meg öregebb. De pl. a nagylábujjam tisztára olyan, mint az övé.

A pénztárosnő megint gyanúsan méreget, de rá se hederítek, bérletem van. A faliújságon egy rendőrségi felhívás fogad, szatír tűnt fel az uszodában! Aki látja, hívja a lenti számot. Végre egy kis izgalom. Remélem, összefutok vele az öltözőben és én kapom el, de egyelőre csak az ovisokkal találkozom. Megint jót játszunk, sikítva menekülnek előlem. A savanyú óvónéni ijedten tekint rám. Persze tudom én, nem mindenkinek van humorérzéke, ezért elnézést kérek, de könyörgöm, aki gyerekekkel foglalkozik, az érthetné a viccet. Még véletlenül benyitok a női öltözőbe, aztán már irány a medencetér. Tök gáz, mennyi prűd nő jár ide, rám kiabálnak, ahelyett, hogy örülnének, hogy még kíváncsi rájuk valaki.

Az uszoda faunája rendkívül változatos és gazdag. Túl sűrű is most már, hogy bezárt a szomszéd pünkösdfürdői és áttelepültek onnan az uszoda migránsok. A már említett ovis pingvinek a gyerekmedencében ugrálnak. Itt különleges alkalmakkor feltűnik egy-egy tengeri uborka is, ami nagyon veszélyes állat lehet, mert ilyenkor mindenki pánikszerűen elhagyja a medencét és még a vizet is leengedik. A versenycápák külön sávban száguldanak, ha valaki odatéved, könyörtelenül lecsapnak rá. Legtöbb persze nyugdíjas bálnából van, akik a páros beszélgetős egyhelyben úszást gyakorolják, ezzel lefogva a teljes sávot. Ritka faj még a tescos medúza: kizárólag kedd délelőtt tűnik fel, amikor Marika néni fejéről lecsúszik az úszósapka helyett használt műanyag zacskó. És persze ott vannak a fiatal sellők! Kiválasztom a legszebb példányt, az ő sávját választom, mögötte szeretek úszni mellúszásban.

A szaunában csak én viselkedem úgy, ahogyan illik. Mindenki más a nedves poliamid fürdőruhájában izzad, fogalmuk sincs a szauna-etikettről. De sebaj, felvállalom ezt a kultúrmissziót és meztelenül, csak egy törcsit magam alá téve ülök be, tudomást sem véve a rosszalló tekintetekről és megjegyzésekről. Az a mammer nyilván negyven éve látott utoljára ilyet. A pasik tekintetéből meg csak az irigység beszél.

Szauna után a pihenőtérben nyomkodom a telómat, azaz úgy csinálok, de közben azért az arra járó feszes cicikre és kerek fenekekre is rá-rápillantok, persze rendkívül diszkréten. Csak, aki visszanéz, annak kacsintok vagy bólintok elismerően. Tudom, hogy fontos a pozitív visszajelzés. Bámulatos találmány az uszoda, ahol mindenki közszemlére teszi, amije van, szinte semmit nem bízva a fantáziára. Jaj, közben, hogy eltelt az idő, mennem kell.

Átöltözök, és hajszárítás közben látom, hogy a kijáratnál rendőrök várakoznak. Ezek szerint elkapták a szatírt. Ki lehetett az? Én nem láttam semmi gyanúsat…

Míg a halál el nem választ Kakas és kés

Kakas és kés

Rajz: két bögre egymás mellett, az egyiken nap, a másikon hold.

A férfi elégedetten kikerüli a múzeumba kígyózó sort és megy az időpontra váltott jegyek sávjába, így azonnal bejutva az épületbe. Ha nem veszi meg előre és sorba kell állniuk, már most elveszti a nőt, az közli vele, hogy szó sem lehet róla, az ő állapotában. Bár még csak a harmadik hónapban van, a magzat pár centis lehet, a nő mégis folyamatosan a hasán tartja a kezét és alaposan kigömbölyödött. Igaz, nem elöl, hanem hátul, de hát mit értek én ehhez, gondolja a férfi, sosem voltam, és sosem leszek terhes. Mit keresett Picasso Malagában? Nem francia volt, kérdi a nő, érdeklődést színlelve, mikor bejutnak. Itt született, válaszol a férfi, nyugalmat erőltetve magára. Szóval akkor spanyol volt, állapítja meg a nő, majd elégedetten szemléli a „Lola babával” című képet, ami teljesen úgy néz ki, mint egy rendes festmény. Ezt 15 évesen festette a húgáról, ecseteli a férfi lelkesen. Tudod, oxigénhiányosan született. A bal agyféltekéje nem működött rendesen, ezért a jobb oldali, kreatív félteke akadálytalanul fejlődhetett. Úristen, miért mesélsz ilyen rémtörténeteket? Remélem, a mi babánk nem lesz sérült, rivall rá a nő, két kézzel fogva nem létező pocakját. A férfi arra gondol, mennyire lenne szomorú, ha a gyerekük az új Picassonak születne, de nem szól. Továbbmennek: a művész pályájának előrehaladtával a képek egyre furcsábbak, a férfi az absztrakt szót használja. A nő megkérdezi a gitárt ábrázoló képen, hol van a gitár? Picasso szerint a művészet hazugság, ami segít megérteni, mi az igaz, próbálkozik a férfi. A nő akkor sem érti, hogy ha valaki 15 évesen így fest, akkor utána miért lesz egyre gyerekesebb. Mintha visszafelé menne az időben, ahogy abban a filmben Brad Pitt, mondja a férfinak, aki megint nem mond rá semmit. Ő is visszamenne az időben, Katára gondol, mennyit beszélgettek lelkendezve Picassoról és tervezgették, hogy végignézik az összes múzeumát. Malagával kezdték volna. Ez egész jó, jegyzi meg a nő „A három grácia” előtt, az antik korszakból. Kár, hogy nincs mellük, teszi hozzá, és ösztönösen kihúzza magát. A férfinak megint Kata jut eszébe és az apró keblek, amik nem versenyezhettek a mellette álló nő dús idomaival. A nő egyre nagyobbakat ásít, közli, hogy a gyerek elfáradt, le kell ülnie a múzeum tipikus andalúz udvarán, elkéri a Wi-Fi jelszót is. Mindig a gyerekre hivatkozik, gondolja a férfi, a jolly jokerre, amivel nem lehet vitatkozni: a gyerek éhes, a gyerek fáradt, a gyerek Netflixezni akar. A férfi megérti az ólmos fáradtságot, az agy, ami nem ilyen művészethez szokott, ugyanúgy elfárad ekkora szellemi kihívásban, mint a test a fizikai munkában. A művész utolsó korszakain már csak végigrohannak, ilyet én is tudnék, mondja a nő, amikor felpillant a TikTokból. Dehogy tudnál, gondolja a férfi, ezt azok mondják, akik semmit nem tudnának, nemhogy alkotni, de még befogadni egy modern művet sem. Nem érti, egy elhibázott éjszaka hogyan változtathat meg egy életet. Talán ezt kellene lefestenie Picassonak, hogy megértse. Lefotózza a Kakas és kés csendéletet és elküldi Katának. Ez volt az egyik kedvencük. Nem ír hozzá semmit. Hamarosan jön a szívecske, mint válasz. Kata sem ír hozzá semmit. A nő szerencsére nem veszi észre az üzenetváltást. Már előresietett, kint fagyizik az utcán, a gyerek farkaséhes, mondja. A múzeum melletti kertben kismacskák kergetőznek, ezért már a nő is fotózni kezd. A TikTokon delfines videók jönnek fel. Siessünk a Delfin-sóra, rángatja a férfit.

Megrendelés

Töltsd ki a megrendelőlapot, és a kérésed egyenesen a szerzőhöz érkezik.

A könyv ára 4.000 Ft + szállítás. A kiszállítás költsége az átvételi módtól függ: Foxpost automatába vagy postán 2.000 Ft, személyesen Budapesten ingyenes.

1 Számlázási adatok

Erre a névre és címre állítjuk ki a számlát.

2 Szállítási adatok
3 Rendelés
Hány darabot rendelnél?
db

A könyv ára 4.000 Ft/db. Összesen: 4.000 Ft (szállítási díj nélkül)

Átvétel módja

A kiszállítás költsége az átvételi módtól függ.